De miért TV? – Nevet váltott a rádió

390

Több mint 4 éve indult el az Írországi Magyarok Rádió és egészen a közelmúltig ezen a néven futott, holott már szűk két és fél éve élő videók formájában, TV adás szerűen készülnek az adások. Többször kacérkodtam már a névváltással, de a rádió elnevezés beivódott a köztudatba és az emberek ezzel a névvel hivatkoztak rá mindig is (“Mikor lesz rádió?”, “Bemondod majd a rádióban?”, “De el ne meséld a rádióban!”, stb.). Ahogy telt az idő, egyre viccessebb és kellemetlenebb lett úgy beköszönni a nézőknek, hogy “Szép jó estét mindenkinek, ez itt a Dublin Café az Írországi Magyarok Rádió műsorán!”. Illetve egyre gyakoribb lett a mondás, miszerint “nézem majd a rádiót, remélem nyerek majd a játékban!”. Érett a váltás, míg pár hete nem gondolkoztam tovább és átírtam a nevet, a jól megérdemelt Írországi Magyarok TV-re. Meglepően könnyen ment az átmenet és az emberekből jól láthatóan nagyobb érdeklődést vált ki a TV megnevezés, teljesen érthetően.

Egy ilyen névváltoztatás lehetőséget ad a visszatekintésre, az emlékezésre és minél többször gyakorlom, annál több minden jut eszembe. 2015 februárjában csatlakoztam az akkor talán 1200 fős Írországi Magyarok csoporthoz és már akkor éreztem, hogy lehetne ennél többet adni az embereknek, mint azt, hogy hozzászólások, posztok formájában segítünk. Az online rádió ötletéről lebeszéltek, de ettől függetlenül hónapokig érlelődött bennem a gondolat és keresgéltem a technikai megvalósításra vonatkozó információkat. Aztán valahogy júniusban történhetett egy konfliktus két ember között, az egyik megbántotta a másikat (természetesen anyagi érdekeltségében, üzleti hirdetéssel kapcsolatban) és bennem mint szemlélőben ekkor született meg a gondolat, hogy eleindítom a rádiót. Nem emlékszem már pontosan milyen érzelmeket váltott ki ez a konfliktus akkor, de azt tudom, hogy határozottan éreztem, hogy hasznos lehet az emberek számára, ha létrejön egy ilyen médium. Akkoriban hatalmasnak számított az anyagi ráfordítás a technikai eszközök beszerzésére és rengeteg időt vett igénybe megtanulni, hogyan is kellene egy rádió adást lebonyolítani. Egyáltalán nem éreztem úgy, hogy én műsorvezető szeretnék lenni és a zene, ami elengedhetetlen kelléke volt az adásnak, tőlem eléggé idegen volt. Nem tudtam például elképzelni, hogy olyan zenét játszak ami nekem nem tetszik és volt talán 5 zeneszám, amit akkoriban kedveltem. Na innen szép nyerni!

2015. július 31-én indult el egy botrányos adással a rádió. Az első nehézségek között a megfelelő licensz beszerzése és a zenei riportok megírása jelentette. Majd hirtelen rádöbbentem, hogy ebben a kis országban nincs annyi téma, hogy megtöltsem vele rendszeresen az adásokat. Próbáltam magyar celebekkel interjúkat készíteni, ami engem borzasztóan érdekelt, a hallgatóságot viszont már csak limitáltan. Azt is nagyon nehéznek találtam, hogy egyik platformról a másikra átvigyem az embereket és így bizony sokszor több hét is kimaradt úgy, hogy nem volt adás. A nehézségek ellenére kiváló időszaknak tartom az online rádiós részt, mert elindítottunk egy újfajta kommunikációt a közösségen belül.

2017 tavaszán elindult a Facebook videós időszak, mely óriási fordulatot hozott a rádió életében. Már egy ideje tudtam, hogy a rádió, mint audió élmény borzasztóan gyenge hatékonyságú, sokkal átütőbb élményt nyújt valami amit látni is lehet, nem csak hallgatni. Lényegesen könnyebb volt eljuttatni az üzenetet az emberekhez, sokkal könnyebb volt felkelteni az érdeklődésüket a témák iránt. A technikai megvalósítás már nem okozott akkora gondot, egyrészt mert eddigre már hegyekben állt otthon a technika, másrészt pedig sokkal inkább “vót péz’ lóvéra”. Nem mellesleg zenei licenszt sem kellett vennem tovább, így az a pénz is mehetett mindenféle stúdió kellékre. Ez durván 700-1500 euró éves pluszt jelentett, amiből azért -ha nem is olyan sokat, de- lehet kütyüket venni. Nem volt zene, ami sokaknak furcsa volt, viszont ma már a rádió egyáltalán nem elsődleges forrása a zenehallgatásnak. Sok olyan témával is foglalkozott a műsor, amivel más nem, vagy nem sokat mert foglalkozni, illetve a videós tartalmak lényegesen nagyobb hatékonysága -az írott tartaloméhoz képest- rögtön világossá vált. A talk show mellett megjelent a kvíz műsor, ami minden korábbi várakozást felülmúló érdeklődésre tett szert és a főzőműsor készítésbe is belekóstoltunk, amit szeretnénk is folytatni.

A műsorokban eddig közel 40 ember szerepelt és ez a szám meglehetősen alacsonynak tűnik számomra és igyekszem növelni. Soha nem tekintettem sajátomként a rádióra, mindig mint valami közösségi erőforrásként élt a fejemben.

Idén februárban vett teljes fordulatot a műsor, amikor hosszabb technikai szünet (megfelelő internetkapcsolat hiánya) után Lórival és Norbival készítünk adásokat. A szereplők számának növelésére is vannak terveink és igazából minden másra is. Tervekből, ötletekből van csak igazán sok. Eddig minimális inspiráció jellemezte a műsorkészítést, legalábbis ha összehasonlítom a mostani időszakkal. A közösség végre igazán profitál abból, hogy időt és energiát teszünk a műsorkészítésbe, sokkal több nézőnk nevet, sokkal többen érzik azt, hogy nézni szeretnék az adásokat és sokkal inkább aktívak, ha nyeremény kerül kisorsolásra.

A rádió tehát ezentúl TV, annak minden előnyével. Megmutattuk azt is, hogy egy termék, szolgáltatás, rendkívül hatékony módon eljuthat az írországi magyar közösséghez és ennek leghatékonyabb módja a jókedv, a nevetés. Az erőspaprika evés után Túró Rudikat habzsoltunk, holnap pedig töltött káposztát pusztítunk és közben igyekszünk elsődleges célunknak megfelelni, ami az, hogy: A kedves néző érezze jól magát amíg a műsort nézi.

Természetesen minden erőfeszítésünk mit sem ért volna a közel négy és fél év alatt, ha Ti kedves nézők nem tettétek volna ezt lehetővé. Hálánk azért, hogy általatok azt csinálhatjuk amit szeretünk mérhetetlen! Ahogyan eddig is, úgy ezután is számítunk rátok!