Gondolatok az írországi magyarokról

925

Az írországi magyar közösség sokszínűsége megkérdőjelezhetetlen. Legalább annyira színes, mintha egy magyarországi kisváros lakosságát vizsgálnánk. Pontos számunk ismeretlen. Figyelembe véve a kiadott PPS számok mennyiségét, a korábbi népszámlálási adatokat és egy kis képzelőerőt hozzáadva, valahol 15 ezer környékére tehető. Az Írországi Magyarok és az Írországi Magyarok (Info Oldala) Facebook csoportok valódi közösségformáló erőt képeznek. Egy magyarországi kisvárosban nem feltétlenül tagjai a lakók ugyanannak a közösségnek. Nem beszélgetnek az egymástól teljesen különböző emberek ugyanazon téma mentén napi, heti szinten. Nem feltétlenül sírnak vagy nevetnek együtt. Azonban az Írországba történő hosszabb-rövidebb ideig történő kivándorlás ténye egy olyan erős alapot képez az emberek életében ami mentén már összehozhatóak olyan emberek is, akik Magyarországon egyébként könnyen soha szóba sem állnának egymással. Ez egyértelműen pozitív dolog.

A sokszínűség azonban feszültségforrás is. Az, hogy egymástól teljesen különböző emberek egy közösség tagjai, olykor vitákhoz, nézeteltérésekhez vezethet és nem utolsósorban oda, hogy az egyik fél kivonja magát a közösségi tevékenységből. Háttérbe húzódik, kilép, néma marad, korábbi aktivitása eltűnik. Ezért egyrészt a csoportok vezetői tehetnek sokat azzal, hogy közbeszólnak, esetleg elfolytják a vitát, próbálják megtalálni az objektív igazságot. Ez nem hálás feladat. Legalább az egyik fél, de sokszor mindkettő ellenszenvét el lehet nyerni a részt vevő egyének pillanatnyi érzelmeitől függően. Személy szerint én igyekszem felhívni a figyelmet arra a tényre, hogy:

“Nem az a baj ha valaki olyat ír ami neked nem tetszik, hanem az, ahogyan te erre reagálsz!”

Az, hogy milyen hatást engedsz meg másnak kiváltani belőled csakis rajtad múlik. Rajtad kívül más nem tudja iránytani. Kár lenne túlmisztifikálni és azt mondani, hogy aki a viták ellenére aktív marad, az mennyire toleráns. Olyan is van szép számmal, aki csak szimplán nagy ívben tesz rá, ha valaki beszól, vitatkozik és/vagy más véleményen van. Nem győzöm bátorítani az embereket arra, hogy legyenek elfogadóbbak az ellentétes világnézetű társaikkal szemben. Semmi esetre se vezessen egy nézetkülönbség odáig, hogy visszavonulnak a háttérbe. Mindenkinek más a története, más a háttere, más a jelene, mások a céljai, eltérőek a képességei. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy elég nagy ez a közösség és ez a sziget ahhoz, hogy számtalan eltérő véleményű ember elférjen rajta. Semmi nem indokolja, hogy mindenki együtt kávézzon olyanokkal akikkel nem ért egyet, kiválóan meg lehet férni egymás mellett. Azonban csak bátorítani tudok mindenkit, hogy akkor is keresse mások társaságát, ha tudja, hogy bizonyos dolgokban teljesen eltérő véleményen vannak. Ettől még kiváló lehet a kapcsolatuk, amennyiben kellő intelligenciával rendelkeznek. Én például technokrata gondolkodású vagyok, de ha nagyon szorul a hurok akkor inkább a konzervatívabb irány a szimpatikus. Mégis elmondhatom, hogy szélsőségesen liberális embert is tudhatok a barátomnak. Nem mosunk minden nap egy tálban lábat, vagy nézzük együtt a Konyhafőnököt, de ha bármelyikünknek szüksége lenne rá, akkor tudjuk, hogy számíthatunk egymásra.

Írországban kinyílik az ember szeme és az itt eltöltött idő mindenképpen segít abban, hogy az ember befogadóbb, elfogadóbb legyen a különbségekkel szemben. Egyesek annak mentén közelítik ezt meg, hogy itt minket befogadtak, így legyünk mi is toleránsabbak bármit is tapasztalunk. Ezzel szemben én inkább befogadás helyett elfogadást látok, megtűrést, amivel az ég világon semmi baj nincsen, sőt! Csak az árnyalatnyinál valamivel nagyobb a különbség a fogalmak jelentése között. Ám a toleránsabb mentalitás szükségessége elvitathatatlan és ki könnyebben, ki nehezebben, de ebbe az irányba halad. Írországba érkezve sok ember korábban soha nem látott kulturális sokszínűséget tapasztal. Emellett gyakorlatilag eltörpülhet két magyar ember különbözősége és ez megkönnyítheti a további kapcsolattartást. Külföldön a magyarság ténye, a közös gyökerek, sokszor segítenek áthidalni azt, hogy egyébként teljesen más világnézettel rendelkezik két ember.

Egy időben még a pizsamám is Árpádsávos volt, később eljutottam odáig, hogy nem tudtam büszke lenni a magyarságomra, mert az egy genetikai véletlen eredménye, mintsem kiváló teljesítményé, vagy egyéni érdemé. A közösségi sikert nem tudtam értékelni, az egyéni teljesítményre helyeztem a hangsúlyt. A túlzott magyarkodást elutasítottam, mert egy népet kiemelni, magasabbrendűnek gondolni a történelem alapján nem kecsegtetett még soha sok jóval. Halál, kín, mészárlás, szenvedés lett mindig a vége, amikor valakik azt gondolták, hogy ők nemzetiségi alapon jobbak más országok lakóinál. Azonban többször is megcsapott az öröm szele, amikor lehetőségem volt összetartozni a magyarsággal és engedtem a nyomásnak. Csak úgy, senki ellen, egymásért. Hiszen globálisan az emberiséghez tartozni nem okoz éppen eufórikus örömet, hiszen nincs más akihez képest mi összetartozzunk, míg a magyarság kötelékében élni, velük közösséget vállalni kifejezetten jó tud lenni sokszor. Figyelembe véve azt a nem elhanyagolható tényt is, hogy nincs más nemzet a földön amihez tartozhatnék.

A külhoni élet sikerének egyetlen mércéje, hogy a bennünk rejtőző potenciálból mennyit sikerül kihozni magunkból. Mert Írországban adott a lehetőség bármire, azaz pontosabban mindenre, amire Magyarországon csak lényegesen szerényebb mértékben lenne módunk. Szívet gyönyörködtető számomra látni, amikor sikeres emberek nőnek ki a közösségből és szívbemarkoló látni, amikor valaki bajban van. Számtalan alkalommal bizonyította a közösség, hogy tud, akar és tesz azokért, akik bajba kerülnek. Az itt élő emberek -csak úgy mint bárhol- a siker különböző állomásain állnak és olykor előre, olykor hátrafelé haladnak. Személyes megfigyelésem alapján egyre jelentősebb azoknak a száma, akik ha olykor némi visszaesést is mutatnak, a görbe hosszútávon mindenképpen felfelé ível. Van az a szint, amikor az ember elmegy önkénteskedni egy ételosztásra, majd van aki már ott tart, hogy anyagilag is képes ahhoz hozzájárulni. Míg van aki már saját maga szervez és finanszíroz egy ételosztást. Az egyre növekvő számú 10+ éve itt tartozkódó ember alapján nyugodtan kijelenthető, hogy itt az ideje, hogy az utóbbi példa mentén járjunk el és magunk finanszírozzuk és szervezzük a magunk “ételosztásának” megfelelő közösségi tevékenységeket. Örömmel jelenthetem be, hogy ennek irányába tettünk lépéseket a közelmúltban és a jövőben is erre törekszünk, egyre szervezettebben.

Szeretnék felhívni mindenkit arra, hogy legyen aktív tagja a közösségünknek, ismerkedjen, barátkozzon, segítsen ahol kell, ahol tud. Kérlek kövessétek az Írországi Magyarok csoport, az Írországi Magyar TV és az Írországi Magyar Hírlap Facebook oldalait, hogy ne maradjatok le az írországi magyar közösség híreiről és osszátok meg véleményetek, nézőpontotok egy adott témában. Az eltérő vélemény, a különböző világnézet ne legyen akadály, ez csak előrébb visz egy közösséget. Köszönöm, hogy elolvastad ezt a cikket. Ha csak egy ember is bátrabban fogja leírni mit gondol és nem törődik vele, hogy mit gondolnak erről mások és jobban kezeli az eltérő véleményeket, már megérte.

Gábor